Hálaadó nap – beszámoló egy újabb szemszögből 1.

A Debreceni Baptista Gyülekezet 2022-ben október 16-án tartotta meg hálaadó ünnepségét. Az őszi időszak a hálaadás és a hálaadó napok ideje a baptista közösségünkben.  A teljes napot az Isten csodás gondviseléséért mondott örömteli dicsőítés töltötte meg.

A gyermekek énekekkel, igékkel és hálafával szolgáltak

A gyermekek hálanapi szolgálata igazi reménnyel és örömmel tölti meg a szíveket, mert a jövőt láthatjuk bennük, a gyülekezet további életét, és a jelen áldásait. A gyerekek apró kezei a tanítók segítségével egy hálafát is készítettek, melynek leveleire a kicsik rajzzal és szavakkal helyezték fel az ő hálájuk rajzait, szavait. A gyermekek szájából énekeken és igéken keresztül is felzengett a hálára buzdítás: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata!” (1Thessz.5,18)

Talentum Baptista Általános Iskola

A gyülekezet intézményeinek munkája is Isten dicsőségét és áldásait mutatja be.

Vannak szolgálatok, melyeket az intézményekben kell elvégezni.

Elsőként Szalay-Rácz Edina, igazgatónő tett bizonyságot az Isten nagyságáról, a Talentum Baptista Általános Iskola életén keresztül. A közelmúltban az iskola sok kihívással nézett szembe: a tantestületi és vezetőségi változások, az épület kérdésének sok nehézsége miatt sok hívő munkatárs és gyülekezeti tag kérte Isten segítségét. Mostanra csodaként számolt be Szalay-Rácz Edina az Úr igazi jóságáról, mert egyengeti az intézmény sorsát: az imameghallgatások szemmel láthatók a tantestület személyi feltételeiben is, Isten jelenlétét és békességét tapasztalják meg. Az épület állapotának kérdésére térve szintén örömmel számolt be róla az igazgató asszony, hogy a segítő kezek a nyár folyamán több fontos felújítási munkát elvégeztek, hálásan köszönte a gyülekezet hozzájárulását ehhez is. Az iskola kisebbik épületében folyamatosan zajlik a felújítás, az udvaron is fejlesztések vannak folyamatban.

Az intézmény hitéletét bemutatva az igazgató asszony említette a reggeli áhítatok fontosságát, Kiss János lelkipásztor lelki munkáját a tanárok között, a szülők és dolgozók közös havonkénti imaalkalmait, a tanárok csendesnapjait. Hangsúlyozta azt a minden feletti célt, hogy mindenkihez eljuthasson az evangélium, aki csak az iskolával kapcsolatba kerül.

Az igazgató asszony egy számára irányt adó igén keresztül vezette a gyülekezetet: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” (Lk. 1,66) Ez a kérdés Keresztelő Jánosra vonatkozott ugyan a Biblia soraiban, de az Igazgatónő feltette a kérdést, hogy abból a 178 gyermekből, akik a Talentumban tanulnak, vajon belőlük mi lesz? Bizonyára nem lesznek mindannyian próféták, lelkipásztorok vagy tanítók, de az a célja az iskolának, hogy mind a 178 gyermeknek lehetősége legyen megismerni az Urat személyesen. Ezért a nagy célért imára buzdította a gyülekezetet, hálás szívvel az eddig megtapasztalt nagy áldásokért.

Benita Nevelőszülői Hálózat

Kellermann Dániel, a Benita Nevelőszülői hálózat igazgatója Jézus gyümölcstermésről szóló szavait hívta elénk: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn.15,16) Kellermann Dániel arra kérte a gyülekezet tagjait, hogy gondolatban mindenki emlékezzen a megtérése idejére, amikor átadta az életét Krisztusnak. Személyes bizonyságként mondta, hogy megtérése után ő is feladatot kapott. A nevelőszülői hálózat vezetése nagyon sok területet érint, jóval többről szól, mint a gyermekek fizikai ellátása, gondozása. A nevelőszülők között az igével való jelenlét fontos támogatást jelent, kiváltképp ebben a gyorsan változó világban nagy szükség van Isten Igéjére, a személyes átélésre, az evangélium hirdetésére. Kellermann Dániel beszámolójában néhány fontos eseményt is kiemelt az elmúlt évből:

1. Leányanya otthon – Február 14-én elindulhatott útjára a leányanya otthon, mely Isten indíttatására 18 év alatti leányanyák segítését vállalta fel. Magyarországon évente 1800 kiskorú anya ad életet gyermeknek. Ez az otthon segítség lehet abban, hogy a családok ne szakadjanak szét, hogy ezek az anyák is megélhessék anyaságukat, hogy ők is meghallhassák az evangéliumot, megtapasztalhassák Krisztus szeretetét. Olyan szeretetet érezhetnek át az otthonban, melyen keresztül Istent ismerhetik meg: biztonságban és szerető közegben lehetnek. A gyülekezet imatámogatása nélkülözhetetlen ehhez az emberfeletti munkához is.

2. Családi nap – Májusban a Kerekerdő élményparkban a Benita családi napján közel 900-an voltak jelen. Isten arra is használja az ilyen alkalmakon a szolgálattevőket, hogy a gyerekek megtapasztalhassák, hogy az életnek vannak jó oldalai, hogy meglássák az Isten szeretetét azok is, akiknek sajnos nem sok részük volt ezidáig ebben. A Benita munkájának éppen az a célja, hogy nyilvánvalóvá váljék benne az Isten dicsősége.

3. Nyári táborok – 7 tábort rendeztek a nyár folyamán, ebből 4-et a gyülekezet szervezett meg. A nemzetközi gyülekezet az angol tábort szervezte meg, Bazsa Attila a művészeti tábort, Kiss Dániel a sporttábort, Kiss János a tinik táborát karolta fel. Több mint 30 gyülekezeti tag vett részt ezeken az alkalmakon. Ezekben a táborokban 145 gyermek élvezhette a programokat, ahol szólt az evangélium. Rövid videós beszámolón keresztül még személyesebben átélhette a gyülekezet ezeknek az eseményeknek a hangulatát, láthatta a gyermekek arcát, nevetését.

Kiss János lelkipásztor hangsúlyozta, hogy igazán hálás a szívünk azért is, hogy ezek az intézmények egyre szorosabban összeforrnak a gyülekezettel, kezd összeérni a közösség.

Hálaadó bizonyságok

Az ünnepi istentisztelet bizonyságtevéseit Dormány-Kádár Noémi folytatta, aki hálát adott a nehéz helyzetekben kapott mankókért, az Isten kézzel fogható segítségéért. Buzdította a gyülekezetet a nehézségekért és mélységekért való hálaadásra is. Azt a tapasztalatát osztotta meg, hogy gyógytornászként ő sem segíthet minden mozdulatban, nem csinálhatja a betegek helyett a nehéz feladatokat, hiszen ez nem szolgálja a fejlődésüket, gyógyulásukat. Isten a segítő mankónk a nehéz helyzetekben, de járni nekünk kell megtanulni. Rá kell csodálkoznunk, hogy Ő többet feltételez rólunk, mint amit el tudunk hinni magunkról.

Nemzetközi gyülekezet Debrecenben

A Nemzetközi gyülekezetről John Good tett bizonyságot elsőként. Családjával majdnem 5 éve költöztek Magyarországra. Egy ideig a helyüket keresték, nem tudták, hogyan fogja Isten őket használni a gyülekezet segítésére. Később láthatóvá lett, hogy Istennek volt terve: a közös imádságok, Isten akaratának keresése nyomán megszületett az angol nyelvű bibliacsoport. Gary Miller arról számolt be a gyülekezetnek, hogy ebből az angol bibliaórából született egy új, nemzetközi baptista gyülekezet, melynek alkalmaira minden héten 10-15 országból származó csoport gyűlt össze. Hálásan megköszönték a gyülekezetnek, hogy az épületben helyet adtak ennek az alkalomnak. Arra irányította a gondolatokat, hogy a változó világban a hívőknek is alkalmazkodni kell. Régebben nagyon távoli országokból nem jöttek Debrecenbe tömegesen, napjainkban viszont az egyetemen több mint 7000 külföldi diák tanul, s feléjük is lehet és kell is szolgálni. „Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való született izráeli! Szeressétek, mint magatokat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!” (3Móz 19,33-34) Háláját fejezte ki, mert a debreceni gyülekezetnek az a válasza erre az igére, hogy úgy fogja szeretni a jövevényeket, mint saját magát. Hívőkként tudjuk, hogy ez a világ nem az otthonunk, mindannyian jövevények vagyunk csupán.

Tanítások, lelki táplálék

Kiss János lelkipásztor Lukács evangéliumából tanította a gyülekezetet a fügefa és a mustármag példázatán keresztül (Lk. 13,6-9 és 18-19).

A terméketlen fügefa kemény példázat, melyen keresztül Jézus szava szól ma is hozzánk. Ő mindent odaadott az emberért, amikor a Földön járt. Odaszánta magát teljesen. Ma pedig gyümölcsöket keres a mi életünk fáján, melyek dicsőítik őt a nagyságáért. Keresi a gyümölcsöt, amit az Istennel való kapcsolat termett bennünk. Lehet a sátán azt súgja, hogy nincs is gyümölcs az életünkben. Azonban lehet gyümölcs a szívünk változása, bűneink elhagyása, megfeszítve az óemberünket, hogy az új ember gyümölcsöt teremhessen. Ahogyan a példázatban olvassuk, mikor nem talál gyümölcsöt, akkor bizony megtehetné, hogy „kivág” minket, elfordul tőlünk, de mégsem teszi. Többet lát bennünk, mint amit mi saját magunkban. Istenünk mindent megmozgat azért, hogy a gyümölcstelen élet gyümölcstermővé váljon. Az Ő különleges szeretete ebben mutatkozik meg: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom (Lk 13,8). Az Isten foglalkozik velünk, kiválóan ért hozzá, hogy a terméketlen fát termővé változtassa. Az Ő szeretete és irgalma sokkal nagyobb, mint az emberé. A hívőknek szól az üzenet, hogy amikor testvérén azt látja, hogy eltávolodott az Istentől, nem terem gyümölcsöt, akkor vegyen részt a munkában, segítse őt, hátha terem jövőre! Ragadjuk meg ezt a kegyelmi időszakot: nem szabad elhinni az ördögnek, hogy már nincs esélyünk megtérni, megváltozni, megújulni, üdvösséget kapni.

A mustármag példázata Isten országáról szól (Lk 13,18-19). Kiss János arra irányította a figyelmet, hogy megtérése után ő is megértette, hogy Isten országa bennünk van, azokban, akik tanítványai lettünk, s akik a győztes király szolgájaként nem ítéletet várunk, hanem üdvösségre készülünk. Így van jelen az életünkben a Szentlélek által Isten országa. A mustármag jelentéktelen pici mag, de később nagyobb minden veteménynél, fává növekszik. Itt van a titok: az ember elrontott, összekuszált, selejt életéből, abból a pici életből, az Isten éltető ereje által nagy dolgok születnek. Pici gyermekekből, hívő, szolgáló lelkek. A bizonyságokban is láttuk, hogy az Isten kiterjeszti a határait: fává növeszti az iskolát, a nevelőszülői hálózatot. Ez a titok: hogy az Isten értéktelenből mennyeit, láthatót, hatalmasat alkot, amely támasz lehet mások számára, védelem, otthon olyan lelkek számára, akiknek szüksége van rá. Higgy abban az Istenben, aki ezt megteheti a Te életedben is, törődik veled, a lelki növekedésedet akarja, mert szeret! Fel kell tenni magunknak a kérdést: vajon én vagyok-e támasz valaki számára? Értem hálát adhat-e valaki? Legyünk hálásnak Isten csodáiért, az üdvösségért, egymásért, s dicsőítsük ezért Teremtő Istenünket! Engedjük felnőni az Ige fáját a lelkünk kertjében! Engedjük, hogy Isten munkálja a szívünket, és a gyümölcs dicsőítse Istenünket!

Komlósi Sándor lelkipásztor a 2Kor9,6-15 igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét. Arról beszélt az ige fényében, hogy a mai világban mindent természetesnek veszünk, sok dologról azt gondoljuk, hogy jár nekünk. Ez az ige viszont arra bátorít bennünket, hogy hála legyen a szívünkben mindenért. És nem csak a szívünkben, hanem legyen a hálánknak látható jele is: legyen nyilvánvaló az életünkben, legyen kifejeződése. Amikor megtérésünkkor szenvedett a lelkünk, Isten az Ő Szentlelke által meglátogatott minket, talán nem is tudtuk, milyen nyomorúságban voltunk a bűneink miatt. S egyszer csak ez a gazdag Isten Önmagát adta az életünkbe. Mindenünket tőle kaptuk, Ő tölti meg az életünket: Krisztus jelenléte maga az áldás.  Az életünk minden részlete mögött Isten van, mindenünk az Övé, a Lélek munkálja bennünk, hogy vissza akarjunk adni neki valamit ebből. Bár mindenünk az Istené, mégis úgy vagyunk berendezkedve, hogy meg szeretnénk tartani mindezt magunknak. Nehezen születik meg a hála, s amikor ez megtörténik, akkor az ember valóban átéli, és ezt vallja meg: „Uram, nincs semmim, koldus vagyok nélküled, mindenem a Tied, mindent neked akarok adni!” Hálánk arról szól, hogy Istent akarjuk imádni, mindazért, amit tesz az életünkben, és ahogyan átformálta azt. Mindannyian élvezzük az Ő kegyelmét és szeretetét. A hálánk magának Krisztusnak szól, aki értünk adta az életét ott a golgotai kereszten, megáldott bennünket és kihívott a halálból az életre. A legnagyobb ajándékot kaptuk Tőle: örök életet, amiért érdemes mindenünket odaszánnunk, odaadnunk az életünket, hogy Isten művelje, öntözze lelkünk kertjét, hogy neki teremjen gyümölcsöt. Vajon meddig kell Istennek várni rá, hogy odaadjunk mindent? Mennyi minden van, ami nem szükséges, amitől meg kellene szabadulni az életünkben? A temetéseken tapasztaljuk, látjuk, hogy csak egy koporsó vagy egy urna van ott, semmi több… Az elköltözötteknek csak annyi útravalójuk van, amit Istennek adtak, ha odaszánták az életüket és hitben haltak meg. Ha így van, akkor abban a reményben állhatunk meg búcsúzáskor, hogy az Örökkévalóságba költöztek Krisztus Jézusban.

Az ige így buzdít: „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (2Kor9,15). Ébred-e a szívünkben ilyen hála, hogy mindenért hálás vagyok? Szánjuk oda Istenünknek mindenünket, hiszen mindent tőle kaptunk! Legyen az Ő kezében az egész szívünk, használja úgy, ahogyan Ő szeretné, semmihez ne ragaszkodjunk, egyedül hozzá! Legyen életünk célja a Krisztus követése, adjunk hálát érte és mindenünket tegyük az oltárra, hogy láthatóvá váljék a hálánk a világ számára is!