2024. május 19-én, pünkösd vasárnap délelőtt nyolc fehér ruhás tett bizonyságot megtéréséről, és lépett a hullámsírba a Debreceni Baptista Gyülekezetben.
Az Ige üzenetét Kiss János lelkipásztor tolmácsolta felénk a Márk evangéliuma 8. részéből, a vak koldus meggyógyításának története alapján.
Mi, emberek, többféle szemszögből látjuk a hívő életet. Azonban vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnénk látni, ezért előfordul, hogy magunk irányítjuk látásunkat, mit veszünk észre, és mit nem akarunk észrevenni. Van, hogy tetteink miatt a körülményeket hibáztatjuk, gyávák vagyunk beismerni bűneinket, vagy csak a körülöttünk lévő anyagi világot látjuk meg. Így vakon bolyongunk, és vakok leszünk Isten szavára is. Egyedül Isten igéje segít minket tisztán látni. A kérdés, hogy akarunk-e tovább látni az anyagi világon. A vak embert vezetni kell. A történetben a vak koldust is odavezették Jézushoz, aki megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. Ma is megkérdezi tőlünk ugyanezt, mert szeretne adni egy igei, tiszta látásmódot. Ha hagyjuk, hogy hasson ránk az Ige, Isten ki tud minket vezetni általa a szellemi vakságból. A vak koldushoz hasonlóan minket is szeretne meggyógyítani. Ha engedjük neki, akkor megtanulunk Istennel együtt nézni.
Jézus a vak meggyógyítása utána megkérdezi a tanítványokat: kinek látnak engem az emberek? – És ti kinek gondoltok? Mi vajon kinek látjuk Jézust az életünkben? Legyen Ő a mi személyes megváltónk, lássuk meg Őt feltámadt hősként, és legyen az életünk része.
Fehér ruhás testvéreink elfogadták Jézust személyes megváltójuknak, erről tettek bizonyságot.
Dombi Ákos gyermekként a gyülekezetbe járt, de miután megnősült, elmaradt. Két gyermekének születése után tönkrement a házassága. Bár negyven évig távol volt a gyülekezettől, mégis tudta, hogy lelki gyógyulásért hova kell fordulnia. Újra elkezdett imaházba járni, letette életét Krisztus kezébe, és Isten újra jelen van az életében.
A képen szereplők balról jobbra: Kiss János lelkipásztor, Dombi Ákos, Vad Dorka, Háló Liliána, Kovács Noémi, Komlósi Sándor lelkipásztor, Komlósi Benedek, Péter-Szarka Lidia, Márton Kincső, Volschitz Andrea és Olajos Sándor gyülekezetvezető
Volschitz Andrea elvált, négy gyermek édesanyja. Nem kapott vallásos nevelést, a szellemi világ negatív élményei vették körül. Rémálmai voltak, és egyre jobban félt. Édesapja kórházba került, akkor kérte először Isten segítségét. Az Atya tükröt tartott elé, amelyben meglátta elveszettségét, és megérezte az igazi szeretetet. Az interneten igehirdetéseket hallgatott, és az Ige hatására hit ébredt a szívében. Megtalálta az igazságot, amit nagyon régen keresett. Ráterhelődtek a bűnei, majd behívta Jézust az életébe. Lehullottak róla láncai, és azóta a félelmei is elmúltak.
Péter-Szarka Lídia hívő családban nevelkedett, így Isten létezésében soha nem volt kétsége. Egy gyülekezeti táborban megérezte az Atya szeretetét, de erről hamar megfeledkezett. A kisifis táborban az esti evangélizáción tudatosult benne, hogy döntenie kell, melyik utat választja. Miután befogadta Jézust a szívébe, azóta érzi, hogy boldog.
Márton Kincső számára soha nem volt kérdés, hogy van-e Isten, de nem volt Vele élő kapcsolata. Az ő szívét is egy kisifis táborban érintette meg Jézus. Későbbi családi problémái miatt viszont megharagudott Istenre, amit nagyon megbánt. Egy ifjúsági konferencián rájött, hogy Nélküle nem tudja megoldani a problémáit. Megtérése után elé jöttek bűnei, és azokat a gondjaival együtt le tudta tenni az Atya kezébe. Szeretné, ha minden döntésében továbbra is ott lenne az Úr.
Vad Dorka gyülekezetünkben nőtt fel, de találkozása nem volt Istennel. Nagymamájánál olvasott keresztyén könyvben az állt, hogy a sötét szobából a sötétséget nem lehet erővel kihessegetni, az csak akkor múlik el, ha beengedik a fényt. Egy betegség után maga próbálta helyrehozni az életét – sikertelenül. Végül egy kisifis táborban fogadta el Jézust személyes megváltójaként. Hívő életét egy lezáratlan borítékhoz hasonlította, melyet a bemerítéssel szeretne lepecsételni.
Komlósi Benedek keresztyén családból származik, de sokáig nem érezte Isten jelenlétét az életében. Egy kisifis táborban kapott először lelki érintést, de akkor még nem adta át az életét Jézusnak és az iskolában nem vállalta fel hitét. Egy következő táborban rájött, hogy döntenie kell, és letette bűneit az Atya kezébe. Azóta nem okoz neki gondot az iskolatársai előtt is hívőként élni, és új keresztyén barátokat is kapott.
Kovács Noémi ugyan egyházi iskolába járt, de nem volt élő kapcsolata Istennel. Nehéz gyermekkora volt. Mikor kilátástalannak látta az életüket, Istenhez fordult segítségért. Ekkor békére és reményre talált. Olyan helyzetben, ahol az emberi erő már kevés, a reménytelenségben Isten megmentette őket, és gondoskodott róluk. Kisifis táborban az imaséta alkalmával letette a bűneit, és eldöntötte, hogy követi Jézust. Ezentúl az élete harcait csak Istennel akarja vívni.
Háló Liliána keresztyén családban nevelkedett. Ismerte a bibliai történeteket, de nem volt a mindennapjaiban jelen a hit. Kisifis táborban volt az első találkozása Istennel. Ránehezedtek az eddig elkövetett bűnei. Megértette, hogy Jézus érte is meghalt a kereszten. A kezébe tette életét, és ezután már csak Vele akar járni.
„Ha jön örömök sora, vagy vad vihar: Te oltalmam vagy, szárnyad betakar” – Kívánjuk, hogy tapasztaljátok meg e féltő szeretetet hívő életetek során.
Kövesdi Anikó
Az alkalom teljes felvétele itt érhető el:
