Horváth Dia írása
Tavaly épp a születésnapomon voltam egy rendezvényen többedmagammal. Nem igazán mozgok komfortosan a nagy társaságokban, és sosem szerettem a figyelem középpontjába kerülni – akár jó, akár rossz dolog miatt. Néhányan tudták, hogy aznap ünneplem a születésnapomat, és diszkréten felköszöntöttek, de volt valaki, akit meg kellett kérnem, ne hívja fel rám a figyelmet, mert nem érezném jól magam. Ekkor megértettem valamit abból, milyen lehet a Megváltónak: a karácsony nem arról szól, amiről szeretné, ha szólna.
Tekintsünk most el attól, hogy december 25-e egy önkényesen kijelölt nap Jézus születésnapjára, mert nem tudjuk a pontos dátumot. Abban értsünk egyet, hogy minden személynek van születésnapja, márpedig Jézussal kapcsolatban rendkívül fontos a tény, hogy Ő emberré lett, tehát valamikor meg is kellett születnie. Erre emlékezünk, erre emlékeztetjük magunkat karácsonykor.
Már ha az év vége sokszor nem másról szólna, mint egy csendes ünneplésről, mert valójában sokszor az ellenkezője történik. Ha most kellene karácsonyi időpontot választani, a lehető legrosszabb ötletnek egy decemberi dátumot tartanék, hiszen ekkor van a legnagyobb hajtás a munkahelyek nagy részén: zárás, leltár, egész éves munka pótlása. Nagyon nagy a kísértés, hogy mindannyiunkat elkapjon a gépszíj, és erre jön még rá az amúgy sem stresszmentes karácsonyi készülődés. De vajon eszünkbe jut-e közben, hogy kiről szól?
Gyülekezetbe járóként úgy látom, a karácsony előtti néhány vasárnap fék lehet ebben az időszakban. Bár a lelkészeink kétségbeesetten igyekeznek csendre, lassulásra bírni minket, ha hétfőn ugyanúgy belevetjük magunkat a feladatainkba, már el is szállt a vasárnapi szó.
Hogyan tudjuk tehát mégis máshogy megélni az adventet, majd a karácsony ünnepét? Talán nem árulok el nagy titkot: tudatosítással. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit szeretnénk, milyen kötelezettségeink vannak, megtervezhetjük a napokat, és ebbe az Istennel töltött idő ugyanúgy beletartozik. Néha még mi, keresztények is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a karácsony a családról szól, de nem: a karácsony Istenről szól. Ha hisszük, hogy “Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt. 6:33), és ezzel magadjuk Istennek az első helyet, akkor arról is gondoskodik, hogy minden feladatunkban helyt álljunk.
Talán az sem forradalmi gondolat, de nagyon hasznos tud lenni, ha nemet mondunk bizonyos dolgokra, programokra. A családunkban, mióta felnőttünk, nemigen volt nagy szokása az ajándékozásnak, az ettől a kényszertől való szabadság pedig évekig titkos örömmel töltött el. Tavaly előre kihúztuk egy-egy személy nevét, így mindenki csak egy családtagnak vett ajándékot, és remekül sikerült. Így nem azzal telt a december, hogy megpróbáltam 10 személynek ajándékot vadászni, hanem arra az egy, általam kihúzott személyre koncentrálhattam, és így senki nem zoknit vagy nyakkendőt kapott, hanem igazi mosolyt sikerült az arcokra csalni. Az sem baj, ha nem nyolc fogásos a családi ebéd, és nem tragédia, ha nem egy emberre hárul minden, és mindenki kiveszi a részét a családi feladatokból.
Lelki téren legyen mindennél fontosabb, hogy időt töltsünk Jézussal, hiszen végtére is az egész róla szól(na). Nem biztos, hogy mindig a programok jelentik ezt, néha hasznosabb lehet kettesben tölteni Vele némi időt. Tavaly december 1-24. között minden nap egy-egy fejezetet olvastam el Lukács evangéliumából, és sokkal jobban ráhangolódtam az ünnepre, mint máskor, de lehet karácsonyról szóló Bibliatanulmányt is választani, vagy igeverses adventi kalendáriumot készíteni.
Azt kívánom mindenkinek, hogy az idei advent és karácsony gondolata ne gyomorgörcsöt idézzen fel bennünk, hanem tapasztaljuk meg azt a békességet, amit az angyalok szóltak a pásztoroknak, mikor hírt adtak Jézus születéséről. Ez a békesség ugyanis nem függ a körülményektől, hanem Isten adja, ahogyan Jézus megígérte: “Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn. 14:27)
