Hitvallásunk - Debreceni Baptista Gyülekezet

A Szentírás
Az egy igaz Isten
Az ember teremtése, bűne és bukása
Az ember megváltása
A hit
A megtérés és az újjászületés
A megigazítás és az istenfiúság
A megszentelődés és a megtartás
A Szentlélek munkája
A bemerítés
Az úrvacsora
A gyülekezet és az egyetemes egyház
A gyülekezet tisztségviselői
A gyülekezeti fegyelem
A bizonyságtétel
Az imádság
A nyugalomnap
A házasság
Az államhatalom
A végső dolgok

1. A Szentírás

Hisszük, hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27 könyve) Isten kinyilatkoztatott Igéje.¹ E művet a Szentlélektől ihletett emberek írásaiból² az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze. Isten gondviselése a Szentírás könyveit – keletkezésük és továbbadásuk során – minden lényeges hibától megőrizte. A Szentírás részleteiben és egészében a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk.³ Belőle megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.⁴ A teljes Írás – összefüggéseiben és a Szentlélek világosságában értelmezve – a keresztény hitélet tévedhetetlen és kielégítő szabályozója,⁵ legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban.⁶ és a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk.⁷

Lk 24,44 ^. 2Pt 3,2.15.16 ^. 2Sám 23,2 ^. Jer 1,9 ^. ApCsel 7,38 ^. 1Kor 14,37 ^. Gal 1,11-12 ^. 1Thessz 2,13 ^. 1Pt 1,23.25
2Móz 24,4 ^. Józs 24,26 ^. Jer 36,1.2.4.27.28.32 ^. Lk 1,1-4 ^. ApCsel 1,1 ^. Jn 21,24 ^. Ef 3,3 ^. 2Pt 1,15-21
Zsolt 12,7 ^. Zsolt 19,8-10 ^. Péld 30,5 ^. Jn 10,35 ^. Jn 17,17 ^. Róm 3,21
ApCsel 18,28 ^. Ef 3,2.4.5 ^. Mt 22,29 ^. 2Tim 3,15 ^. Jn 12,47.48 ^. Róm 15,4 ^. Róm 16,25.26
5Móz 4,2 ^. Péld 30,6 ^. Jer 23,36 ^. 2Tim 3,14.16 ^. Zsid 4,12 ^. 2Pt 3,16
2Thessz 3,6.10-13 ^. 2Tim 3,17
Mk 7,3.5.8.9.13 ^. ApCsel 17,11 ^. 2Thessz 2,15^. 2Thessz 3,14

2. Az egy igaz Isten

Hisszük, hogy van egy élő, valóságos és örök Isten,¹ aki végtelenül bölcs, mindenható, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi valóság.² Tökéletes, szent lénye egyedül méltó teljes szeretetünkre, hódolatunkra és engedelmességünkre.³ Az egy Isten Atyának, Fiúnak és Szentléleknek jelenti ki magát a Szentírásban.⁴

Az ATYA: eredete, oka és célja minden létezőnek.⁵ Fönntartja és kormányozza a világmindenséget, amelyet a láthatatlanból teremtett hatalma szavával.⁶

A FIÚ: a láthatatlan Isten képmása, aki által és akire nézve teremtetett minden.⁷ Valóságos Isten, aki az emberiség megváltásáért hozzánk hasonló emberi testet öltött magára.⁸ Istenségére nézve öröktől fogva az Atyától való, emberi létére nézve pedig az időnek teljességében Szentlélektől fogantatva, szűz Máriától született.⁹

A SZENTLÉLEK: Isten személyes jelenlétének hordozója a teremtett világban. Biztosítja a teremtettség rendjét, és általa valósulnak meg Istennek a világban elhelyezett törvényei és igazságai.¹⁰ A Szentlélek készítette elő a megváltást, vele győzött Jézus Krisztus a bűn és a halál felett.¹¹ Általa válik elérhetővé a Fiú szabadítása, és jut céljához az Atya üdvözítő akarata.¹²

Valljuk, hogy Isten egy-valósága és a kinyilatkoztatásból megismert hármassága között nem szükséges az emberi okoskodás bármely szétválasztó vagy egyeztető kísérlete, mert ezt a kijelentésbeli tényt elsősorban nem magyaráznunk kell, hanem hittel elfogadnunk.¹³

5Móz 4,35 ^. Ézs 44,6.8 ^. Ézs 45,5 ^.
1Kor 8,6 ^. Jer 10,10 ^. Dán 6,26 ^. 2Móz 3,14 ^. 1Tim 6,15-16 ^. Jel 4,9
Róm 11,33-34 ^. Róm 16,27 ^. 1Tim 1,17 ^. Júd 25 ^. 1Móz 17,1 ^. 5Móz 32,39 ^. Lk 1,37 ^. 5Móz 10,14 ^. Zsolt 139,7-10 ^. Jer 23,23-24 ^. Jn 4,24
Mt 5,48 ^. Tit 1,2 ^. 1Sám 2,2 ^. Jel 15,4 ^. 5Móz 6,5 ^. Zsolt 95,6 ^. Jel 4,10-11 ^. ApCsel 5,29 ^. Zsid 12,9
Mt 3,16-17 ^. Mt 28,19 ^. Jn 14,16-17 ^. 2Kor 13,13 ^. Gal 4,4.6
1Móz 1 ^. 1Móz 2 ^. ApCsel 17,24-26 ^. 1Kor 15,28
Jn 5,17 ^. ApCsel 17,28 ^. 1Móz 50,20 ^. Zsolt 96,10 ^. Zsolt 33,6.9 ^. Zsid 11,3
Jn 5,23 ^. Kol 1,15 ^. Kol 2,9 ^. Zsid 1,3 ^. Jn 1,3 ^. Kol 1,16 ^. Zsid 1,2
Mt 28,18 ^. Jn 1,1 ^. Róm 9,5 ^. 1Jn 5,20 ^. Róm 8,3 ^. Fil 2,7 ^. 1Tim 2,5 ^. Zsid 2,17-18
Zsolt 2,7 ^. Mik 5,2 ^. Jn 6,69 ^. Jn 8,59 ^. Jn 17,5 ^. Jn 20,31 ^. Kol 1,15 ^. Mt 1,18.20-23 ^. Lk 1,30.31.34.35
1Móz 1,2 ^. 2Móz 35,30-32 ^. Neh 9,20.30 ^. Jób 33,4 ^. Zsolt 104,30 ^. Agg 2,5 ^. 2Kor 3,17 ^. 1Pt 4,14
Mt 12,18.28 ^. Lk 1,53 ^. Lk 4,1.14.18.19 ^. ApCsel 10,38 ^. Róm 8,11 ^. Zsid 9,14 ^. 1Pt 3,18-19
Jn 3,5 ^. Jn 15,26 ^. Jn 16,13-14 ^. Róm 5,5 ^. Róm 8,11 ^. 1Kor 12,3 ^. 2Kor 3,3 ^. Gal 4,6 ^. Ef 3,16 ^. 2Thessz 2,13
5Móz 29,29

3. Az ember teremtése, bűne és bukása

Hisszük, hogy az embert Isten teremtette¹ saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak.² Isten az embert a föld porából formálta, és az élet lelkét lehelte belé.³ Bölcsességgel és hatalommal ruházta föl, és az érzékelhető világban mindent uralma alá vetett.⁴ Alkalmassá tette arra, hogy vele, mint teremtőjével közösségben,⁵ az ő dicsőségére éljen.⁶ Szabadságot ajándékozott neki, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt és önként választhassa a jót.⁷ Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve vétkezett teremtője ellen.⁸ Bűnbeesése folytán lelkileg-testileg a bűn és a halál uralma alá került.⁹ Elveszítette a teremtésben nyert isteni képmás jellemvonásait és eredeti adottságait csak korlátozottan fejtheti ki.¹⁰

Ézs 45,12 ^. Mt 19,4 ^. ApCsel 17,26
1Móz 1,26-27 ^. 1Móz 5,1 ^. Préd 7,29
1Móz 2,7 ^. Jób 27,3 ^. Jób 32,8 ^. Ézs 42,5
1Móz 1,28 ^. Zsolt 8,4-7
Mik 6,8 ^. ApCsel 17,27-28 ^. Róm 1,19-20
Ézs 43,21
1Móz 4,7 ^. 5Móz 30,19 ^. Józs 24,14-15
1Móz 3 ^. Róm 3,9-12.18 ^. Ef 4,17-19 ^. Jak 1,13-15
Róm 5,12 ^. Róm 6,19-20.23
1Móz 3,17-19 ^. Zsolt 115,16 ^. Róm 1,21 ^. Róm 7,15.18.19

4. Az ember megváltása

Hisszük, hogy a bűn uralma alatt élő ember megváltása kegyelemből, Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának közbenjáró áldozata által történt.¹ Ő az isteni törvény követelményeit önként és engedelmesen betöltve,² kereszthalálával teljes engesztelást szerzett bűneinkért,³ harmadnapon feltámadt megigazulásunkért,⁴ azután fölment a mennybe,⁵ és az Atya jobbján – mint egyetlen közbenjáró Isten és ember között – esedezik érettünk.⁶ Hisszük, hogy Isten – öröktől fogva elvégzett kegyelmi döntése szerint – minden bűnösnek, személyválogatás nélkül fölkínálja a Jézus Krisztus által szerzett megváltást.⁷ Az ember saját maga dönthet, hogy elfogadja vagy elutasítja ezt a fölajánlott kegyelmet.⁸

Mt 20,28 ^. 2Kor 5,21 ^. Zsid 10,14 ^. 1Pt 1,17-21
Mt 5,17 ^. Fil 2,7-8 ^. Lk 22,42 ^. Jn 6,38 ^. Gal 4,4-5
Ézs 50,6 ^. Kol 1,14 ^. Kol 2,14 ^. 1Pt 2,24 ^. 1Jn 2,2 ^. Róm 8,1
Mt 20,19 ^. Róm 4,25 ^. 1Kor 15,3-4
Mk 16,19 ^. ApCsel 1,11 ^. Zsid 9,24
Zsid 10,12 ^. 1Tim 2,5 ^. 1Jn 2,1 ^. Róm 8,34
Jn 3,16 ^. Tit 2,11 ^. 2Pt 3,9 ^. Jn 6,40
Mk 16,16 ^. Jn 3,18 ^. Jn 6,54;60;66-69 ^. Jn 12,48

5. A hit

Hisszük, hogy Isten örökkévaló kegyelméből képessé teszi az embert arra, hogy őt megismerje és szent Igéjét értelmével megragadja és szívébe fogadja.¹ A befogadott Ige által az ember hithez jut, és kedvessé válik Isten előtt,² üdvbizonyosságot nyer,³ és a láthatatlan valóságok felől meggyőződésre jut.⁴

A hit egyrészt ismeret, amely által igaznak tartjuk Isten kijelentéseit, akár képesek vagyunk felfogni azokat, akár nem; másrészt erős bizalom mennyei Atyánkban.⁵ Az igazi hit bizonyítékai a jócselekedetek, amelyek nélkül a hit halott önmagában.⁶

ApCsel 16,14 ^. ApCsel 17,11-12 ^. Róm 10,17 ^. Róm 12,3 ^. 1Kor 3,5 ^. Zsid 4,2
Zsid 11,5-6
Róm 8,38-39 ^. 2Tim 1,12 ^. 1Jn 5,13
Jn 20,29 ^. Zsid 11,1 ^. 1Pt 1,8-9
Jn 6,69 ^. ApCsel 24,14 ^. Róm 4,18-21 ^. Zsid 11,3;7;27
Gal 5,6 ^. Tit 3,8 ^. Jak 2,19-22;25-26

6. A megtérés és az újjászületés

Hisszük, hogy a megtérés által a bűnös ember a kárhozat állapotából az üdvösség útjára lép.¹ A megtérő bűnös – Isten Igéje és a Szentlélek munkája nyomán – fölismeri, megutálja és megvallja bűneit;² Isten jogos és igazságos ítélete alól az egyetlen szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz menekül, és hit által elnyeri bűnei bocsánatát.³

Hisszük, hogy Isten a hittel hozzátérő embert Igéje és Szentlelke által újjászüli, újjáteremti,⁴ és képessé teszi arra, hogy a Jézus Krisztus iránti szeretettől áthatva, Isten akarata szerint éljen.⁵ Az újjászületés valóságát a Jézus Krisztus példája szerinti élet bizonyítja.⁶

Ez 18,23;27;28 ^. Lk 13,3 ^. Ézs 55,7
Ez 20,43 ^. Jóel 2,12-13 ^. 2Kor 7,10 ^. Neh 9,2 ^. 1Jn 1,9
ApCsel 5,30-31 ^. ApCsel 10,43 ^. ApCsel 26,18
Ez 36,26-27 ^. Jn 3,5-6 ^. Jak 1,18 ^. 1Pt 1,22-23
Róm 8,2;6;9
Gal 2,20 ^. Gal 5,22-25

7. A megigazítás és az istenfiúság

Hisszük, hogy a megigazítás Isten kegyelmes cselekvése, amellyel az Úr Jézus Krisztusban hívő, újjászületett bűnösnek fölmentést ad a bűnösség vádja és a bűnért járó ítélet alól, és igaznak nyilvánítja.¹ A megigazításban nem saját, igazságos cseledeteink, hanem egyedül Jézus Krisztus áldozata és igazsága alapján, hit által részesülünk.² A megigazítás gyümölcse az Istennel való közösség és békesség.³

Hisszük, hogy Isten a Jézus Krisztusba vetett hit által nemcsak megigazítja, hanem gyermekévé is fogadja az újjászületett embert.⁴ Elküldi szívébe a fiúság Lelkét, aki által úgy járulhat Istenhez, mint Atyjához.⁵ Megajándékozza az istenfiúi szabadsággal és kiváltságokkal.⁶ Szükség szerint megfenyíti, de nem taszítja el soha magától,⁷ hanem fölkészíti arra, hogy Jézus Krisztus örököstársaként az ő kibeszélhetetlen dicsőségének részese lehessen az örökkévalóságban.⁸

Tit 3,4-7 ^. Róm 8,1
Róm 3,23-24;28 ^. Gal 2,16 ^. ApCsel 13,38-39
Róm 5,1-2;9-11
Jn 1,12 ^. Ef 1,5 ^. 1Jn 3,1
Róm 8,14-16 ^. 1Jn 5,14
Jn 8,36 ^. Ef 2,11-13;19
Zsid 12,5-7;11
Gal 4,7 ^. 1Jn 3,2

8. A megszentelődés és a megtartás

Hisszük, hogy a megszentelődés a Szentlélek munkája által végbemenő folyamat,¹ amelyben az újjászületett ember fokozatosan halad az erkölcsi és lelki tökéletesség felé.² A hívő ember megszentelődését elősegíti az önvizgálat, az önmegtagadás, a buzgó imádság, az igetanulmányozás és a közösség gyakorlása.³

Hisszük, hogy a megtartás Isten különös gondviselésének műve a Jézus Krisztus követésére őszintén törekvő hívő életében.⁴ Isten újjászületett gyermeke a Szentlélektől támogatva, gyöngeségei ellenére is győz kísértései felett, és mindvégig hűségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végezetül pedig elnyeri az örök élet koronáját.⁵

1Kor 6,11 ^. 2Thessz 2,13 ^. 1Pt 1,1-2
Fil 3,12 ^. 1Thessz 4,1;3;7 ^. 1Pt 2,1-2;5
2Kor 7,1 ^. Róm 12,1 ^. 1Pt 1,14-15 ^. Mt 26,41 ^. Jn 17,17 ^. Róm 1,11-12
Jn 6,39 ^. Jn 10,27-30 ^. Fil 2,12-13
Róm 8,35-37 ^. Ef 3,16 ^. Fil 4,7 ^. Zsid 10,39 ^. Jak 1,12 ^. 1Pt 1,9

9. A Szentlélek munkája

Hisszük, hogy a Szentlélek szüntelenül munkálkodik az újjászületett ember szívében és életében.¹ Tanítja, vezeti, tanácsolja, megfeddi, bátorítja és vígasztalja a hívőt;² lelki gyümölcsök termésére készteti;³ képessé teszi arra, hogy Istennel és testvéreivel valóságos közösségben élhessen;⁴ esedezik érette,⁵ és elpecsételi a teljes váltság napjára.⁶ Hisszük, hogy a Szentlélek Isten dicsőségére, Krisztus testének építésére, a gyülekezet tagjainak tökéletesbítésére kegyelmi ajándékokat oszt megváltott és megszentelt gyermekeinek.⁷ A Szentlélek ezeket az adományokat bölcs elhatározásának megfelelően ajándékozza azoknak, akik erre törekednek.⁸ Senki sem kapja meg a kegyelmi javak összességét.⁹ Ezért szükséges, hogy a tagok – anélkül, hogy a gyülekezet jórendjét megzavarnák – alázatosan és mégis készségesen szolgáljanak egymásnak a sáfárságra nekik adott lelki ajándékokkal.¹⁰

ApCsel 1,8 ^. 1Kor 3,16 ^. 1Kor 6,19 ^. Ef 3,16
Lk 12,12 ^. Jn 14,26 ^. 1Kor 2,13 ^. 1Jn 2,20;27 ^. Jn 16,13 ^. ApCsel 8,29 ^. ApCsel 16,6-7 ^. ApCsel 13,2 ^. ApCsel 15,28 ^. Zsid 3,7-8 ^. Jn 16,6-7 ^. ApCsel 9,31
Gal 5,22-23
1Jn 4,13 ^. 1Kor 12,13 ^. Ef 2,20;22 ^. Fil 2,1
Róm 8,26
Róm 8,16-17 ^. 2Kor 1,21-22 ^. Ef 1,13-14 ^. Ef 4,30
1Kor 7,7 ^. Ef 4,11-13
1Kor 12,11;31 ^. 1Kor 14,1 ^. Lk 11,13
1Kor 12,8-10;29-30
Róm 12,5-6 ^. 1Kor 12,7;25 ^. 1Pt 4,10-11 ^. 1Tim 4,14 ^. 1Thessz 5,19-21 ^. 1Jn 4,1 ^. 1Kor 14,33;40

10. A bemerítés

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte.¹ A bemerítés az újjászületés jelképe,² a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse,³ Krisztussal és az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása.⁴

Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei;⁵ aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte.⁶ Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük.⁷

A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.⁸ Isten a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új életre.⁹ A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak foganatossá.¹⁰

Mt 3,13-17 ^. Mt 28,19
Kol 2,11-12
Jn 15,10;14 ^. ApCsel 2,41 ^. ApCsel 22,16
Gal 3,27 ^. 1Kor 12,13
ApCsel 10,47-48 ^. ApCsel 16,33-34
ApCsel 8,36-38
Mt 28,19 ^. Jn 3,22-23;26 ^. Jn 4,1-3 ^. ApCsel 2,38 ^. ApCsel 8,12
Róm 6,11
Róm 6,3-5
Mk 16,16 ^. Zsid 11,1-2

11. Az Úrvacsora

Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte,¹ hogy azzal rendszeresen élve,² hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére,³ és cselekvő módon hirdessük halálát, amíg visszatér.⁴

Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek,⁵ Istennel és embertársaikkal rendezett közösségben élnek.⁶

Az úrvacsora jegyei – a kenyér és a bor –, Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképei.⁷ Ha ezeket hittel, a Megváltóra emlékezve vesszük magunkhoz, a Szentlélek által lélekben egyesülünk Urunkkal, mert a külső cselekmény során megújul bennünk a bizonyosság: Immánuel! Velünk az Isten.⁸

Az úrvacsorában, Krisztussal való közösségünkkel egyidejűleg kiábrázolódik és megújul testvéreinkkel való közösségünk is.⁹

Lk 22,19-20 ^. 1Kor 11,23-25
ApCsel 2,42;46 ^. 1Kor 11,26
1Kor 10,16 ^. 1Kor 11,24-25
1Kor 11,26
ApCsel 2,41-42 ^. (1Kor 10,1-4)
(Mt 5,23-24) ^. 1Kor 5,11;13 ^. 1Kor 10,14;19-21 ^. 1Kor 11,27-29
Mt 26,26-28
1Kor 10,16
1Kor 10,17

12. A gyülekezet és az egyetemes egyház

Hisszük, hogy az újszövetségi gyülekezet azoknak az újjászületett és bemerített hívőknek a közössége, akik Jézus Krisztust megváltójuknak elfogadják, és az ő Igéje szerint élnek.¹

Valljuk, hogy az újszövetségi gyülekezet nyilvánvaló ismertetőjegyei: a tiszta igehirdetés,² a bemerítés és az úrvacsora Ige szerinti alkalmazása,³ az imádkozás és az éneklés,⁴ az önkéntes adakozás,⁵ a szeretetszolgálat⁶ és a gyülekezeti fegyelem.⁷

Hisszük, hogy van egy szent, egyetemes, és láthatatlan egyház,⁸ ennek feje Jézus Krisztus,⁹ és tagjai a különféle látható egyházak közül mindazok, akik a Bárány vérében megmosattak és a Szentlélek által újjászülettek.¹⁰

Hisszük, hogy gyülekezeteink az egyetemes egyháznak, Krisztus testének élő részei, és minden esetben, amikor a Szentírásra épülő hitelveiket a gyakorlatban következetesen megvalósítják, a láthatatlan közösség látható képmásai.

1Kor 12,13 ^. ApCsel 2,41 ^. Jn 10,27 ^. Ef 5,24 ^. 2Kor 6,14;16-18
ApCsel 2,42 ^. 2Jn 9;10 ^. 1Jn 4,1 ^. 1Kor 14,3;29
Mt 28,19-20 ^. ApCsel 19,3-5 ^. 1Kor 11,17-29
ApCsel 1,14 ^. ApCsel 2,42 ^. Ef 5,19-20
1Kor 16,2 ^. Zsid 13,16
ApCsel 11,29 ^. Gal 6,10 ^. Jak 1,27
1Kor 14,40 ^. Gal 6,1 ^. 1Thessz 5,14
Jn 10,16 ^. Ef 2,19-22 ^. Zsid 12,18;22-23 ^. (Gal 4,26) ^. Jel 21,2
Ef 1,22-23 ^. Ef 4,15-16
Jel 7,9;14 ^. 1Jn 3,9-10

13. A gyülekezet tisztségviselői

Hisszük, hogy az Úr a gyülekezetek tanítására, gondozására lelkipásztorokat, presbitereket és diakónusokat hív el a családi, a társadalmi és a gyülekezeti élet terén feddhetetlen és példamutató gyülekezeti tagok közül.¹ Az elhívást Isten, a Szentlélek vezetését kérő és annak engedelmeskedő gyülekezet választása által teszi nyilvánvalóvá.² Az elhívottakat, miután hitükről és elhivatásukról vallást tettek, lelkipásztorok és presbiterek kézrátétellel és imádsággal avatják föl a szolgálatra, a gyülekezet színe előtt.³

A tisztségviselők a Szentlélek és az Ige tanácsolása és a gyülekezet rendje szerint szolgálnak; a lelkipásztorok és presbiterek elsősorban a lelki munka végzésére, a diakónusok az anyagi ügyek intézésére hivatottak.⁴ Semmiképpen sem uralkodhatnak a reájuk bízott gyülekezeten,⁵ de jó munkájukért alázatos, hűséges és felelősségteljes szolgálatukért megkülönböztetett tisztelet illeti őket.⁶

Ef 4,11-12 ^. 1Tim 3,2-13 (püspök=felvigyázó, azaz a gyülekezet lelkipásztora) ^. Tit 1,5-9
ApCsel 6,3;5 ^. ApCsel 13,2
1Tim 5,22 ^. 1Tim 6,12 ^. ApCsel 6,6 ^. ApCsel 13,3 ^. 1Tim 4,14 ^. 2Tim 1,6
ApCsel 20,28 ^. 2Tim 2,24-25 ^. ApCsel 6,2-4
1Pt 5,1-3
1Thessz 5,12-13 ^. 1Tim 5,17-19 ^. Zsid 13,7;17

14. A gyülekezeti fegyelem

Hisszük, hogy a gyülekezeti fegyelem Istentől rendelt eszköz a gyülekezet Szentírásra épülő rendjének, erkölcsi és tanbeli tisztaságának és a gyülekezeti tagok egészséges lelki életének megőrzésére.¹ Arra törekszünk, hogy a Jézus Krisztushoz hűséges tagokat a helyesen hirdetett Igével neveljük és erősítsük.² Azt, aki ennek ellenére mégis vétkezik, mentő szeretettel fenyítjük előbb személyesen, azután tanúk jelenlétében, vagy ha ez nem elegendő, akkor a gyülekezet színe előtt.³

A fenyítés célja, hogy a tévelygőt útbaigazítva, a könnyelműt megintve, a vétkezőt megfeddve, a bűn hálójából kiszabadítsa.⁴ Azt a gyülekezeti tagot, aki bűnéhez ragaszkodik, és az enyhébb fenyítéseket ismételten megveti, végső esetben kizárjuk a gyülekezetből, hogy magára maradva, lelki nyomorúságát fölismerje és őszinte bűnbánattal visszatérjen a Megváltóhoz és a gyülekezethez.⁵

1Kor 14,40 ^. 1Pt 1,14-16;22 ^. 1Pt 2,1-3;11-12 ^. 1Jn 4,1
1Thessz 5,14-15 ^. 1Tim 4,16 ^. Zsid 10,24
Mt 18,15-17
Gal 6,1 ^. Zsid 3,12-13 ^. Zsid 10,25 ^. Ef 5,11 ^. Tit 1,13 ^. 2Tim 2,26 ^. Jak 5,19-20 ^. Jud 22-23
Mt 18,17 ^. 1Kor 5,11;13 ^. 2Thessz 3,6;14;15 ^. 1Tim 1,19-20 ^. 2Tim 2,25 ^. Tit 3,10-11 ^. 2Kor 2,5-8

15. A bizonyságtétel

Hisszük, hogy a Szentlélek minden újjászületett embert fölhatalmaz a bizonyságtételre, és képessé tesz arra,¹ hogy az örömüzenetről, a szívében levő reménységről és az életben naponta megnyilvánuló kegyelemről bátran vallást tegyen² Isten gyermekeinek és mindazoknak, akik még nem jutottak Jézus Krisztussal élő közösségre.³ A bizonyságtétel akkor kedves Isten és emberek előtt, ha nem csupán szavakban, hanem velük összhangban álló cselekedetekben is megnyilvánul.⁴

Lk 12,8-9 ^. Jn 15,26-27 ^. ApCsel 1,8 ^. ApCsel 5,32 ^. ApCsel 10,42 ^. 1Kor 2,13 ^. 1Pt 2,9 ^. Róm 10,9-10 ^. 1Jn 4,15
Lk 24,47 ^. 1Pt 3,15 ^. ApCsel 4,13;29;33 ^. ApCsel 9,27 ^. ApCsel 18,26-28 ^. ApCsel 19,8 ^. Ef 6,18-19
ApCsel 28,30-31 ^. 2Kor 5,18-20 ^. Róm 1,14-15
Tit 3,8 ^. Mt 7,21 ^. 1Kor 2,4 ^. 1Kor 13,1-2 ^. 1Thessz 1,5 ^. Tit 1,10-11;16 ^. 1Jn 2,3-5

16. Az imádság

Hisszük, hogy az imádság az ember Istennel való közösségének fenntartója és elmélyítője.¹ Az imádkozás lehetőségét Isten kínálja föl az embernek.² Imádságban fejezzük ki hódolatunkat és hálánkat mennyei Atyánk iránt;³ imádságban járulunk Istenhez a Jézus Krisztusban felkínált bűnbocsánatért, és imádságban tárjuk fel kéréseinket és kívánságainkat annak, aki mindent megcselekedhet.⁴ Szükséges azonban, hogy az imádság hitből fakadó⁵ és Istennek az Úr Jézus Krisztusban kinyilvánított akaratával összhangban álló legyen.⁶

Jn 4,23-24 ^. Róm 8,15 ^. Jak 4,8
Zsolt 50,15 ^. Ézs 55,6 ^. Mt 7,7-11 ^. 1Thessz 5,17
Zsolt 95,6-7 ^. Zsolt 109,30 ^. 2Kor 9,15 ^. Ef 5,19-20 ^. Kol 1,12
Zsolt 27,4 ^. Zsolt 145,18-19 ^. Mt 9,38 ^. Mt 26,41 ^. Lk 17,5 ^. ApCsel 7,34 ^. Fil 4,6 ^. 2Thessz 1,11 ^. 2Thessz 3,1 ^. Zsid 4,15-16 ^. Jak 1,5
Mt 21,22 ^. Zsid 10,22 ^. Zsid 11,6 ^. Jak 1,6-7
Mt 6,5-8 ^. Mk 11,25 ^. Jn 9,31 ^. Jn 15,7 ^. Jak 4,3 ^. Jak 5,16 ^. 1Pt 3,7;12 ^. 1Pt 4,7 ^. 1Jn 3,21-22 ^. 1Jn 5,14

17. A nyugalomnap

Hisszük, hogy Isten a nyugalomnapot lelki és testi felüdülésünkre ajándékozta.¹ Ezen a napon időnk javát igetanulmányozásra, istentiszteleteken való részvételre, imádságra, a közösség gyakorlására és a testvéri szeretet ápolására szenteljük. A nyugalomnapon az irgalmasság cselekedeteit és az elkerülhetetlen közérdekű munkákat kivéve, minden köznapi, fáradságos tevékenységtől tartózkodunk.² A nyugalomnapot – az Úr Jézus Krisztus feltámadására emlékezve, és az apostoli gyülekezet gyakorlatát követve – a hét első napján, vasárnap ünnepeljük.³

Zsolt 118,24
Zsolt 84,11 ^. Zsolt 122,1 ^. Zsolt 133,1-3 ^. ApCsel 2,42 ^. 1Kor 16,1-2 ^. Jak 1,27
Mk 16,9 ^. Jn 20,19;26 ^. ApCsel 20,7 ^. Jel 1,10 ^. (Kol 2,16-17) ^. Róm 14,5

18. A házasság

Hisszük, hogy a házasságot Isten szerezte, hogy a házasfelek az ő szent akaratának megfelelően, holtig tartó szeretetben és hűségben, egymás örömére és támogatására éljenek¹ és gyermekeket neveljenek.² Isten rendelésének az a házasság felel meg leginkább, amelyet kölcsönös és tiszta vonzalom alapján, a Szentlélek vezetésére és az Ige tanácsára figyelve, józan megfontolással köt meg a szellemi, lelki és testi szempontokból egymáshoz illő férfi és nő.³

Az elválást – házasságtörés esetét kivéve – Isten Igéje alapján megengedhetetlennek tartjuk.⁴ A házasságtörők nem mehetnek be Isten országába.⁵

Az elválás után magára maradt fél, volt házastársának élete végéig lehetőleg ne kössön újabb házasságot.⁶ Elismerjük azonban, hogy „jobb házasságban élni, mint égni”, ezért a magára maradt fél újabb házasságkötését tudomásul vesszük.⁷

1Móz 1,27-28 ^. 1Móz 2,18 ^. Péld 18,22 ^. Péld 19,14 ^. Péld 31,10;30-31 ^. Préd 9,9 ^. ÉnÉn 8,6-7 ^. Mt 19,4-6 ^. 1Kor 7,2-5 ^. Ef 5,22-25;28-33 ^. Kol 3,18-19 ^. 1Tim 4,1-3 ^. 1Tim 5,14 ^. 1Pt 3,1-2;7
Zsolt 127,3 ^. Péld 22,6 ^. Ef 6,4 ^. Jer 29,6
ÉnÉn 2,7 ^. Zsolt 25,12-13 ^. 3Móz 18,6 ^. 5Móz 7,3-4 ^. Péld 12,4 ^. 2Kor 6,14
Mal 2,15-16 ^. Mt 5,32 ^. Mk 10,2-12 ^. 1Kor 7,10-16
1Kor 6,16-19 ^. Gal 5,19;21 ^. Ef 5,3-5 ^. Zsid 13,4 ^. Jel 21,8 ^. Jel 22,15
Róm 7,2-3
1Kor 7,9

19. Az államhatalom

Hisszük, hogy az államhatalom Isten rendelése¹ a jórend fenntartása és megőrzése érdekében.² Feladata a jót cselekvők megjutalmazása és a gonosztevők megbüntetése,³ a nép jólétének, szellemi fejlődésének előmozdítása, az ország biztonságának védelmezése és az egyetemes emberiség javának munkálása.⁴ Az Ige tanácsa szerint a felsőbbséget tiszteljük,⁵ törvényeit és rendeleteit hűséggel megtartjuk.⁶ Imádkozunk érte, hogy feladatát betöltve, békességben élhessünk.⁷

Péld 8,15-16 ^. Dán 4,14 ^. Kol 1,16 ^. Kol 2,10 ^. Róm 13,1
Bír 17,6 ^. Péld 11,14
Róm 13,3-4
2Sám 5,2 ^. 1Tim 2,2
1Pt 2,17
Róm 13,2;5-7 ^. Tit 3,1 ^. 1Pt 2,13-14;16 ^. ApCsel 5,29
1Tim 2,1-2

20. A végső dolgok

Hisszük, hogy az ember élete a halállal nem ér véget.¹ A halálban a lélek különválik a testtől.² Az elhunytak lelke tudatos állapotban van, és így a hívők lelke azonnal élvezi a megváltottak örömét, a hitetlenek lelke pedig szenved.³ Ez az örvendezés, illetve szenvedés azonban csak az eljövendő ítéletkor éri el teljességét, amikor a lélek a föltámadott testtel egyesül.⁴

Hisszük, hogy Jézus Krisztus ismét eljön erre a világra, mindenki által láthatóan, teljes hatalommal és dicsőségben.⁵ Akkor bekövetkezik a halottak feltámadása, azután pedig mindenek megítéltetése és elkülönítése örök boldogságra vagy örök gyötrelemre.⁶ Sátán az örök tűzre vettetik, halál nem lesz többé, és minden földi szenvedés és nyomorúság véget ér.⁷

Hisszük, hogy Isten új eget és új földet teremt, ahol igazság és béke uralkodik örökkön örökké.⁸ Az újjáteremtett világban, mint a megváltás részesei, mindenkor az Úrral leszünk, és akkor az örökkévaló Isten lesz minden mindenekben.

Jób 19,25-27 ^. Jn 11,25-26 ^. ApCsel 24,15 ^. Zsid 9,27
1Móz 3,19 ^. Préd 12,7
Lk 23,42-43 ^. Róm 14,8 ^. Fil 1,21;23 ^. 1Pt 3,18-20 ^. Jel 1,7 ^. Jel 14,13
1Kor 15,35-36;42-44;53-54 ^. 2Kor 5,1-4 ^. Fil 3,20-21 ^. Kol 3,4
Mt 24,30 ^. ApCsel 1,11 ^. 2Pt 3,3-4;8-12;14-15 ^. Jel 1,7
Dán 12,2-3 ^. Mt 25,31-34;41;46 ^. Jn 5,28-29 ^. 1Kor 15,22-23 ^. 1Pt 5,4 ^. Jel 20,11-15
Zsid 2,14 ^. Jel 20,10 ^. 1Kor 15,26 ^. Jel 21,4
Róm 8,19;21 ^. 2Pt 3,13 ^. Ézs 65,17-18;25 ^. Jel 21,1
1Thessz 4,17 ^. 1Kor 15,28

„A HITVALLÁS mai bizonyságtételünk és prédikálásunk summája, az örök Ige mai üzenetének rövid és tömör foglalata. A hitvallás a Biblia sajátos lefordítása, és mint ilyen, nem lehet mellé- vagy fölérendeltje a Szentírásnak, mert magától értetődő, hogy egy fordítás csak alárendeltje lehet az eredetinek. Nem mond ellent tehát a józan észnek, ha azt állítjuk, hogy hitünk és gyakorlati életünk zsinórmértéke a Szentírás, és ugyanakkor egy hitvalláshoz is szabjuk magunkat, hiszen a Bibliának alárendelt hitvallás – még ha emberek fogalmazták is –, nem kíván tőlünk mást, hanem ugyanazt, amit az Istentől ihletett teljes Írás.”

Miben hiszünk?

Debreceni Baptista Gyülekezet

Baptista hitvallás